Társkeresés az Interneten

Létezik netes szerelem?

Na jó, valljuk be, hogy a netes társkeresés nincs génjeinkbe kódolva, innetől kezdve persze, hogy tök furcsa ez az egész, főleg elsőre!
Életidegen ez az egész, hiszen verbálisan kell felkeltenünk az érdeklődést magunk iránt, amire esetleg rásegíthetünk egy fotóval. De természet anyánk - valahogy - nem erre programozta az emberi lelket: mindent a személyes találkozás, a másik megjelenése, kisugárzása dönt el. Logikus, hisz fejlődésünk elején nem volt a pálmafákra vagy őspáfrány mellé szerelve egy-egy internet terminál, sőt, szinte még verbalitásunk sem volt. A nagy szerelmekhez és a beteljesüléshez elég volt egy pillantás.
Azóta annyiban változott a dolog, hogy kissé intelligensebbek lettünk és már szeretnénk megismerni partnerünk gondolatait is, ám továbbra is a másik fizikai, 3 dimenziós megtapasztalása, mozgása, gesztusai, azokban megfogalmazódó személyisége, stílusa, hangja stb. ejt minket rabul…
Régebben szinte egy szó nem hangzott el s máris egymásba estek. (Még Rómeó és Júlia is így tett nem oly rég) Mindegyik nyelvben ugyanúgy mondják: szerelmbe esnek, zuhannak. S ezek nem előre megtervezett, lejátszott, megbeszélt dolgok, hanem pillanatnyiak. Nem lehet heteken át zuhanni - legalábbis eddig tart egy levelezés -, hogy majd személyes találkozások után pár hét alatt végre egymásba szerethessenek. A magyar nyelv egyébként nagyon finom - feltéve ha vannak akik tudják használni és felfogni a szavak halvány különbségeit - de szerelembe esni és beleszeretni: van különbség. A beleszeretni hosszabb ideig tart - s ki kell tenni azt a időhatározót, ha mégis a szerelemre szeretnék utalni: “beleszeretni egy pillanat műve volt”.
Elképzelhetetlennek tartom, amikor egyesek arról beszélnek, hogy már a levelezés alatt tudták: nekik a másik az igazi! Tudták, hogy szerelmesek belé! Nem! A levelezés mindössze arra jó, hogy megállapíthassuk a másik intelligenciaszintjét, stílusát, érdeklődési körét, anyagi társadalmi helyzetét, képzettségét, előkészítsük a talajt a személyes találkozáshoz, ahol már lesz pár téma, pár infó, amin kényelmesen elindulhat a társalgás. De szerelembe esni csak és kizárólag akkor lehet, ha megláttuk. Nekem az első kézfogástól, puszitól, üdvözléstől indul a stopperóra: a fantom hirtelen kézzelfoghatóvá válik, egy igazi nővé, az agyamon kívül az ösztöneimre is ható nőstény. Ha hat, akkor szerelem, ha nem, csak szimpátia lesz…

Filed under: Uncategorized | No Comments »

---

Net-szerlem: hiperaktívok és kamukirályok

A hagyományos társkeresők és társkeresések problémái egyszerre múltak el, azaz alakultak át. Megváltoztak a szabályok, a formák – a lehetőségek. Nagyobb hangsúly került a lélekre, a szellemre, és kevesebb a külsőségekre. Ajánlják mindenkinek: keress a neten!

„Egyedülálló nő társat keres…”
- A legtöbbjüket csupán fényképről és az internetről ismerem, de talán épp ettől olyan izgalmas a kapcsolatunk. Mert igenis létező virtuális kapcsolatunk van! – vallja Timi, a netes ismerkedő-programok rendszeres használója. – Ők szeretnek, én pedig viszontszeretem őket. Ha bánatom van, megírom nekik, és tudom, hogy azonnal válaszolnak: az egyik atyáskodva, a másik viccelődve, a harmadik líraian. Számíthatok rájuk, és ez nagyon jó érzés, hiszen bármi történjék is velem, nem vagyok egyedül. De persze, a chaten mindenki hazudik. Pozíciót, hatalmat, anyagiakat, múltat, jelent és jövőt. Itt mindent lehet, és az ellenkezőjét is, és épp ez benne az izgalmas.

Egyre kevesebb – és egyre elavultabb – a régi, hagyományos forma: a tárkereső hirdetések, klubok, közvetítők helyét mind gyorsabban és magabiztosabban veszik át az újak. Egy randivonal, egy társkereső site, egy chat-szoba. Szabad találkozások, hosszú ismerkedés, a humorostól a mélyebb, elemzőbb beszélgetésekig vezet az út.

A klasszikus ismerkedők még az „ősrégi” trükköket használták. Volt a filmes-forma: szalvétára írt telefonszámokkal, randi időpontokkal, szobaszámmal. Örök marad a szemezés – hosszas pillantások váltása, merengés. Van viszont buktatója is: nem mindig születik belőle személyes kapcsolat, ahhoz ugyanis legalább az egyik félnek rá kellene szánnia magát az első lépésre. És persze mindannyian belefutottunk már a „van egy barátom, akit szívesen bemutatnék neked” kezdetű vakrandikba. Ezek is kétesélyesek.

„Hiperaktív idióta”
Bármilyen ismerkedésről is van szó, pszichológusok szerint elsősorban a saját igényeinket kell tisztáznunk. Kire, milyen emberre – férfira, nőre – vágyunk. Ehhez persze ismernünk kell saját magunkat is. Fontos, hogy ne legyenek irreálisak az igényeink, egy George Clooney, egy Brad Pitt vagy egy David Beckham biztosan nem kerül a gépünk másik oldalára. Ne várjunk hercegeket, milliárdos álomembereket se…

Mennyit könnyített, illetve nehezített a társkeresésen a net? Egyszerű és egyértelmű válasz nincs. Hiszen azoknak, akik használják, könnyebbé és gyorsabbá tette az életét. Anélkül tudnak ismerkedni, beszélgetni, szerelembe esni, hogy ki kellene mozdulniuk otthonról. Lehetőségük és potenciális partnereik száma pedig végtelen.

- Emlékszem a „hiperaktív idiótára”, akivel végül találkoztam – folytatja Timi. – Elborzadva meredtem modern, átlósan csíkos, rikító színű ingére, szörnyű-rombuszmintás nyakkendőjére. Nyilván csak nyakig ér otthon a tükre szegénynek, de nem számít a külsőség – gondoltam magamban, és kedves maradtam a virtuális hódolómmal. Nehezen tudtam figyelni rá, nem is tudom, hogy jutottunk el előre lefoglalt asztalunkhoz. Száraz vörösbort rendeltünk, és beszélgetni kezdtünk volna, ha Viktorom lassít egy picit, s ha magán kívül más is érdekli. Mondjuk, én. De nem érdekelte. Hisztérikusan dohányzott, mohón öntötte magába a bort, szinte levegővétel nélkül hadart meredeken felfelé ívelő csodás karrierjéről, a befektetéseiről, a kutyájáról és a gyerekkoráról, miközben folyamatosan a mellemet stírölte. Rém idegesítő volt az egész, mégis röhögnöm kellett, amikor észrevettem, hogy lába az asztal alatt vitustáncot jár.

„Kiszűrhetőek a kamukirályok”
A hagyományos társkeresők egyik nagy visszássága volt, hogy a feladott hirdetések, a csatolt fényképek legtöbbje a külsőt, illetve a külsőségeket hangsúlyozta ki. Már a hirdetések szövegében is a magasság, a hajszín, a testalkat számított jobban, az érdeklődési kör, a szokások már kevésbé. És teljesen ismeretlenül zajlottak le az első találkozások, rózsával a kézben, a mandzsettában, a fülünk mögött. Dugdosva vagy kutatva. Feszengve, egy ismeretlennel, a titkaival…

A netes ismerkedés, a chatszerelem egyik előnye vitathatatlanul ebben van: általában hosszú idő, hetek, hónapok telnek el az első találkozásig. Amikor már a két ember ismeri egymást, szóhasználatát, szokásait. Az viszont még könnyen előfordulhat, hogy az első találkozásnál mégsem pattan ki a nagy szikra: a villámcsapás elmarad. De ebben az esetben sincs itt a világvége: a profik tökélyre fejlesztették technikájukat, egyszerre több potenciális partnerrel is tartják a kapcsolatot.

A konkrétan társkeresésre létrehozott oldalakon lehet regisztrálni, valamint egy saját adatlapot létrehozni. Aki ez alapján szimpatikusnak talál, az ír, aztán jöhet a levélváltás, indokolt esetben találkozás. A kapcsolatok általában a humoros, puhatolózó, néhol iróniába torkolló beszélgetésekkel kezdődnek. Ezt követik az élményeket megbeszélő, egymás érzelmeit elemző, hosszas – főként éjszakai – diskurzusok.

Ha a partner:
- 190 centi magas, jómódú és jóképű diplomás férfi, nem árt kételkedni.
- Gyakorlattal kiszűrhetők azok, akik szórakozásból teszik a szépet. Ha a kérdésekre adott válaszaiban összezavarodik, hazudozásra utal.
- Tegyük mielőbb személyessé a kapcsolatot. Ha valaki kéreti magát vagy kifogást keres, jobb, ha más partner után nézünk.
- Külöböző korú, végzettségű, küllemű „kereső” közül választhatunk. Szerintem jobb minél előbb találkozni – mondja Panni. – Élőben még úgyis alakul, változik az egymásról alkotott véleményünk. Felesleges az embernek előre bármibe is beleélnie magát, akkor csak nagyobb lesz a csalódás. Ma már nagyon kevés embert találok találkozásra érdemesnek. Szelektálok. Persze lehet, hogy én vagyok túl válogatós. Fontos, hogy külsőleg is tetszen, hogy intelligens is legyen, és humoros, normális, stb, stb. Ez ritkán van meg mind egy emberben. De előfordult, hogy a pasi élőben nem volt olyan szórakoztató, mint írásban, és hogy kevésbé nézett ki jól, mint fotón. De ez az egész életre igaz, nemcsak a netes ismerkedésre…

Az NRC piackutató cég felmérése szerint a tizen- és huszonévesek fele használja ismerkedésre a világhálót. A harminc év felettieknek egyharmada keres ily módon kapcsolatot.

Filed under: Uncategorized | 1 Comment »

---

Kiknek szól ez a fajta társkeresés?

Úgy gondolom, tényleg mindenkinek. Amíg a fiatalok technikai fogékonyságuk miatt már régen felfedezték a barát- vagy társkeresés eme módját maguknak, addig egyre nagyobb számban jelennek meg az idősebb, elvált, gyermekes nők és férfiak is tagjaink között. Hiszen gondoljunk bele, hol talál magának társat az elvált ember 40-50-en túl, ha egész nap dolgozik, munka után pedig gyereket kell nevelnie és háztartást vezetnie?
Ugyanilyen érdekes azok helyzete, akik kis vidéki településen élnek, nem is szeretnének elköltözni onnan, de nem tudnak maguknak párt találni a szűk mikroközösségükön belül.
Legtöbben (51%) nem gondolják komolyan, hogy társat az interneten találnak, DE titokban reménykednek benne. 18% a nagyobb választék és könnyebb ismerkedés miatt van fent, további 6% azért, mert számára fontosabbak a belső értékek a külső megjelenésnél. Mindössze 3% keres magának kifejezetten alkalmi kapcsolatot. 22% saját bevallása szerint csak nézelődni jár fel.

Csalások, csalódások
Elég sok becsapásról, csalódásról lehet hallani a médiában, így felmerül a kérdés: nem veszélyes így ismerkedni? A média mindig csak a szélsőséges, „szenzációs” eseteket emeli ki. Rémtörténetek keringenek a neten a beállított és valóságban látott személy közötti kiábrándító különbségekről. Az Interneten éppúgy találhatóak veszélyes és beteg lelkű emberek, mint a valódi életben. Ugyanúgy észnél kell lenni tehát mindkét helyen, de nem lehet egyiket sem kiemelni.
Vajon veszélytelenebb gyerekünket elengedni diszkóba, mint hagyni, hogy az Interneten ismerkedjen? Nem hinném. Sokkal nagyobb hülyeségeket lehet csinálni szűk baráti körben, mint egy akkora közösségben, ahol úgyis kiderül, ha valaki rosszban sántikál. Egyébként ma már a rendőrség bárkit megtalál internetes címe alapján, így csak a tudatlanok hiszik a netet a bűnözés (pl. pedofília) melegágyának.
A valóság az, hogy egy most készülő nem reprezentatív felmérés szerint az aktív interneten társkeresők 82%-a találkozott már másik társkeresővel, és ezeknek 59%-ból valamilyen kapcsolat is született! A találkozáskor csalódottak illetve a találkozástól eleve teljesen elhatárolódók együttes aránya is mindössze 10%!

Az internetes társkeresés előnyei
Kezdjük azzal, hogy rengeteg olyan tulajdonság megtudható a másik adatlapjáról az első üzenetváltás/csevegés előtt, ami eleve kizáró ok lehet, és ami a valóságban csak egy hosszabb beszélgetés közben derülne ki. Ráadásul rövidre zárni egy ismerkedést és újba kezdeni pár kattintás csak.
Bármilyen társaságba is járjunk, ott adott időben jelenlévő, behatárolt számú és korú ember lesz jelen. Ráadásul közel sem mindegyikük keres éppen társat magának, és egy „jelenleg van kapcsolatod?” típusú kérdés is igen kínos lehet. Persze nem muszáj társaságban ismerkedni, de hányan merünk odamenni buszon vagy villamoson egy nekünk tetsző emberhez?
Ezzel szemben az interneten biztosak lehetünk benne, hogy a másik fél is épp kapcsolatot keres. Rengeteg ember között válogathatunk, és egy „virtuális megszólítás” miatt sem rándul görcsbe az ismerkedni vágyó gyomra. Arról nem is beszélve, hogy nem muszáj üzenetváltásokhoz egy időben és egy helyen tartózkodnunk. A tagság folyamatosan változik és bővül, így mindig van lehetőség új emberekkel megismerkedni. Akár egyszerre többel is!
Az eddigieken túl rengeteg időt is megtakarítunk. Hiszen amíg egy szórakozóhelyre az ismerkedni vágyó órákat készül, hogy ott döbbenjen rá, mennyire nincs senki hozzá való, addig az Internetre otthonról akár pizsamában is felmehetünk, és addig maradunk, ameddig akarunk (néha tíz perc, néha órák). Ráadásul bárhonnan elérhető. Magyarországon egyébként kiemelkedően sokan interneteznek a munkahelyükről.
Nemrég találkoztam még egy érdekes érvvel: pénzt takarítunk meg. Akár egy szórakozóhelyi belépőt, egy elfecsérelt vacsorameghívást vagy egy társközvetítői díjazást is veszünk alapul.

Hátrányok
Beszéljünk a hátrányokról is őszintén. A legnagyobb problémát valóban a csalók jelentik. Sajnos pontos adatok nincsenek a magukat hamis színben feltűntetőkről. Itt kiemelném a magukat nőnek kiadó férfiak magas számát, akik számomra megmagyarázhatatlan okokból élvezik, ha férfitársaikat megvezethetik egy tökéletes nő ígéretével. Talán saját sikertelenségüket vetítik ki.
A csalás másik formája az, hogy egy feltűnően vonzó fotó és rámenős bemutatkozó szöveg mellé adatlapjukon e-mail címet vagy telefonszámot is megadnak. Ilyenkor a hívásoktól és levéláradattól szenvedő fél általában harmadik, az egészről mit sem tudó személy, pl. az exbarátnő. Jó társkereső rendszerekben (mondjak példát? J ) ezeket az adatokat éppen ezért szűrik is.
Gyanakodjunk akkor is, ha bármilyen szolgáltatás ígéretével mobiltelefon feltöltőkártya kódot kérnek, vagy ha az adatlapon csodatévő terméket is eladásra kínál az ál-hölgy.
Gyakori eset, hogy olyanok üzennek, akik se korban, se kinézetben, se szándékban nem felelnek meg. Ezt sok új tag hátránynak, bosszantó dolognak tekinti. Ennek nagy számban oka a keresett partnerre vonatkozó adatok hiányos kitöltése, ilyenkor csak magunkat okolhatjuk. Egyébként kis rutinnal ezek a megkeresések pillanatok alatt törölhetőek.
Összefoglalóan úgy vélem, kellő körültekintéssel a csalók nagy része is könnyen kiszűrhető.

Mit gondolunk?
Az általános vélekedés igen vegyes a társkeresőkben regisztráltakról. Évekkel ezelőtt több helyről hallottam azt a tévhitet, hogy az keres magának Interneten társat, aki a való életben nem talál. Ez már akkor sem volt igaz.
Jelenleg 72% gondolja úgy, hogy éppen a magyar átlag található meg a neten is. Sőt, 7% szerint jobb is a felhozatal annál. Feltűnően magas (21 %) azok száma, akik „inkább rossz véleménnyel vannak” a többi társkeresőről. Ennek érdekessége, hogyha belegondolunk, saját magukról állították ki ezt a bizonyítványt.
A pozitívan gondolkodók és reménykedők aránya magáért. Miért lehetnek sokan rossz véleménnyel? Az okokat a következőkben látom:
- Legtöbb társkereső rendszer nem választja el élesen a komoly kapcsolatot keresőket a pusztán erotikus partnert keresőktől, így a bemutatkozó szövegek, képek és beérkező üzenetek komoly ellenérzést válthatnak ki egy érett, magányos társkeresőben.
- Egy-egy csinos/helyes fotóval rendelkező, szimpatikus bemutatkozást író tag naponta akár több tíz-, akár száz megkeresést is kaphat. Ezeket mind megválaszolni képtelenség. A másik oldal ezt úgy éli meg, hogy ő soha nem kap választ az üzeneteire, miközben neki se ír senki. A nagy elégedetlenkedés közben pedig nem veszi észre, hogy ő is csak egy azok közül, akik arcukat fotóval nem vállalják, de még egy frappáns, figyelemfelkeltő bemutatkozást is lusták írni.
Szerintem aki komolyan keres és tesz is érte, az megtalálja, akit keres.

Költségek
Milyen kiadásokkal jár a regisztráció társkeresőkben? Amíg a fejlettebb országokban teljesen természetes, hogy egy ilyen szolgáltatásért pénzt kérnek, addig Magyarországon nem sikeresek a fizetős oldalak. Az okok megfejtésére nem vállalkoznék. Az Érintés.hu mindenestre ingyenesen használható, igyekszünk reklámbevételekből fenntartani az oldalt és megőrizni a színvonalát.
A fizetős oldalak között is találhatóak tényleg igényesek, de több olyannal is találkoztam, amik minőségükkel nem indokoljuk, hogy pénzt kérjenek értük.

Jótanácsok az eredményes internetes társkeresésért

1, Hogyan legyünk népszerűek?
Egy fotó mindennél többet elárul. Ha sikerélményeket szeretnék, mindenképp tegyünk fel fotót magunkról. Ezzel máris megtízszereztük esélyeink. Nagyon fontos még egy érdekes, figyelemfelkeltő leírás önmagunkról. Az sem baj, ha közhelyektől és helyesírási hibáktól mentes. A keresett partnerről alkotott elképzeléseinkhez inkább csak a kizáró okokat írjuk le, mert a herceg/hercegnő fehér lovon az Interneten sem létezik. Ne riasszuk el túlzott elvárásokkal életünk párját.

2, Hogyan szűrjünk?
A feltűnően beállított fotó persze készülhetett az adatlap tulajdonosáról is, ha éppen szupermodell, de ez nem jellemző. Legyünk óvatosak. Akárcsak a rámenős, gyors találkozást sürgető bemutatkozásokkal. A durva hangvételű megkeresésekre ne reagáljunk, egyszerűen tegyük feketelistára az illetőt.
Mindenki szeret hosszú üzeneteket kapni, de elég fárasztó naponta több tucatot személyre szabottan megírni. Sokan ezért „konzerv” bemutatkozó leveleket küldenek szét minden esélyesnek. Ez nem egyértelműen esik rossz megítélés alá, mint ahogy a nyúlfarknyi, de személyhez szóló üzenet oka is lehet a válaszok hiányából eredő csalódottság. Kerüljük az „írj magadról” típusú bemutatkozásokat. Pár levélváltás után javaslom az internetes csevegést, erre a legtöbb oldal lehetőséget is nyújt. Itt kiderülhet, milyen egy spontán beszélgetés alkalmával jelöltünk.
Soha ne adjunk meg interneten személyes adatokat (teljes nevet, lakcímet), és anyagi helyzetünket is elég személyesen közölni.

3, Mikor találkozzunk?
Találkozás előtt mindenféleképpen javaslom a fényképcserét, az üzenetváltásokat és csevegéseket követő telefonos beszélgetést. A randit mindenféleképpen telefonon beszéljük meg! Ekkor lehetünk csak biztosak abban, hogy a jelöltünk valóban ahhoz a nemhez és korcsoporthoz tartozik, ami állított magáról.
Találkozás alkalmával viseljünk csinos, de hétköznapi ruhát. A helyszín legyen semleges, pl. egy kávézó, vagy jó időben egy közös séta is jó ötlet. Az esetleges csalódást nyíltan, minél hamarabb el kell mondani!

Filed under: Uncategorized | No Comments »

---